Sétálok az utcán. Egyedül, magányosan. Jól van, oké. Nem magányosan, mivel a zenelejátszóm és a fejhallgatóm sosem hagy cserben. A suliban történt dolgokon tengődöm, hogy mit tehettem volna jobban, s mit kellett volna inkább hanyagolnom. Jobban teljesíthettem volna ma angolon, most kicsit haragszom magamra, amiért nem tudtam helyesen leírni egy-két szót. Illetve el kellett volna engednem a fülem mellett a nyelvtan tanár megjegyzését. Pedig elsőre kedvesnek tűnt...
Lenyomom a kilincset, mert miért ne? Kajás vagyok. Mi ma az ebéd? Leveszem a fejemről a fejhallgatót, majd azt a konyhapultra teszem a telefonommal együtt. Kinyitom a hűtőt. Persze. A világ legpocsékabb étele. Vadas. Lehet, hogy valaki szereti, de én ki nem állhatom. Undorító.
Inkább csináltam magamnak szendvicset, majd leültem a tabletemmel a kezemben a kanapéra, s nézni kezdtem a YouTube-ot. És chatelek a barátaimmal. Ilyenkor gyakran látom annak a fiúnak a nevét, aki tetszik nekem. Akivel már párszor beszéltem facebookon, viszont suliban még sosem mentem oda hozzá. Félek a nyilvánosságtól. Ez van.
Nagyjából így telik egy napom. Aztán fogom magam, és az íróasztalomhoz ülök. Előveszek egy lapot és egy tollat, majd írni kezdek egy teljesen random történetet.
"Darkness"
Általában ezt a címet adom mindig. Szeretem a sötétséget. A sötétség kellemes és nyugodt.
"- Sean -nézett a lány a fiúra. Sean mit sem sejtve nézett vissza a lányra, majd egy hangot adott ki, ezzel sugallva a lány felé, hogy érdekli őt, mit szeretne mondani. A lány csak lesütötte a szemét, majd a fejét rázta. -Semmi.
- Ha már így felkeltetted az érdeklődésemet, akkor már mondjad, légyszíves -parancsolt rá a lányra, aki kissé megrezzent. -Mit szeretnél? Menjek arrébb? Útban vagyok?
- Nem -erőltetett egy halovány mosolyt az arcára. -Csak annyit szerettem volna mondani, hogy... azt hiszem, hogy tetszel nekem -mihelyst a lány kimondta ezeket a szavakat, a fiúnak összeszorult a torka. Lesújtóan hatott neki a kijelentés. A lány látta rajta, hogy valami nincs rendben, ezért elpirult és erősen szégyellni kezdte magát. Próbált volna magyarázkodni, de ehelyett inkább elfordult és kiszaladt a helyiségből. Sean amint kapta a fonalat, a lány után sietett.
- Hová tűntél? Daph? Daphne? -szólongatta a lányt. A csöndben könnyen megtudta találni a lányt, ha a zokogást követi. Megtalálta. A szobának a sarkában ült. Összekuporodva. Sean tekintete elenyhült, majd bátran leült Daphne mellé a földre. Megérintette a lány vállát, majd a hátát simogatni kezdte. -Beszéljük meg. Nem futhatsz csak így el. Mi a baj?
- Félek a csalódástól -nézett a lány kisírt szemekkel Sean-ra, majd ismételten lesütötte a szemét."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése