Nem a legmegszokottabb tőlem, hogy csak úgy leülök, és ténylegesen magamról kezdek el írni. Megpróbálok több mindent úgy felfogni, mint egy kaland, vagy, hogy egy játék. Persze az élet nagy része nem csak móka, hanem erős fizikai és szellemi erőnlét kell, hogy fenntartson akár egy fél napot, vagy többet. Nem mondanám azt, hogy szeretem, amit csinálok (mert nem is csinálok sok mindent, mivel 14 éves fejjel nem tudok mit kezdeni az életben, jóformán mondhatnám azt is, hogy "Anyucii meg apucii eltart:$"), de amit szeretnék csinálni, azt csinálom most is éppen. Szeretek írni, nem tudom, hogy ténylegesen melyik az a téma, ami megfogott, de ez még kialakulóban van. Elsőként a romantikusabb történetírások fogtak meg, 1 évig csak a történetek gyártásával foglalkoztam. Több mint egy évig. Most itt van ez a blog, ami nagyjából több témát körbeölel, de a legfőbb, amit kiemeltem benne, az a fejléckészítés/rendelés illetve a kritikák. Nem kell sokat dolgoznom, mivel egy ember nem kért idáig semmit tőlem, mivel jó lenne reklámozni, csak sosem sikerül, mert nem jut eszembe a megfelelő szöveg.
Most is leírtam a sorokat, mert volt hozzá kedvem, és inspirációm is, mivel a jövőn gondolkoztam, a mai napot élem, és örvendek a tegnapon, mert jó volt.
Örülök annak, hogy vannak, akik szeretnek, tudom, sokszor a falra lehet mászni tőlem, de én a barátságot lehet, hogy jól csinálom... vagy nem is tudom. Ismerek olyant, aki nyalizik a másiknak, csak azért, hogy legyen barátja. Ezt nem szeretem.
i have friend. i really hope that i have friends.
