Gondolatok #2

Boldog vagyok.

Dehogy vagy boldog.

Igazad van.

Há' mondom én.

Fainúl vagyok. :D

Mit nekem csalódás, 

hogy ha vannak olyan barátaim, akik

ÖNMAGAMÉRT

SZERETNEK?

Kéz a kézbe,

ajak ér az ajakhoz,

tessék itt a talpam,

már közel került az arcodhoz.

"Biköz ám heppi."

Nem vagy "heppi".

Én vagyok az érzéseid. 

És az érzéseidnek most azt mondom,

hogy te most "szed" vagy.

Nevetek azokon, akik azt hiszik magukról,

hogy olyan nagymenők,

viszont egy olyan igaz barátjuk sincsen,

mint nekem az a kevés,

akivel együtt nevetek.

És olyat szól: elesett a deszkával.

Az arckifejezések, amik bármilyen vicc elmesélése után megjelennek...

felülmúlhatatlan az a sok arc látványa.

Akármilyen béna viccet meséltél el,

te legalább nevetsz rajta,

mert tudod,

nálad nagyobb király nincsen.

Hazudsz.

Igazat mondasz.

A kettő ugyan az,

de nem mindenki tudja értelmesen használni a jelentését,

s nem tudja, melyiknek mekkora súlya van adott esetekben.

Szerelem.

Hazudsz, ha azt mondod, szerelmes vagy.

Azt se tudod mi jelenti az igazi szerelmet.

Ha mégis tudod... akkor te most vagy igazán szerelmes.

Csalódás.

Akkor bukkan elő,

amikor a legjobban bízol egy adott illetőben.

Bizalom.

Akkor hagy alább,

amikor elmondod valakinek a legnagyobb

TITKODAT.

Szikret.

Tec náv alredi nat a szikret,

biköz á náv af ic ekzisztensz.

Fonetikus írás.

Nekem olyan, mint az angolul beszélő ruszkik. :D

Vagy a szinkronosított kínaiak.

Fenomenális.

Aki befantázik,

az fantasztikusan érzi majd magát utána?

Az értelmetlen dolgokban az értelmet keresed.

Az értelmes dolgokban az értelmetlent.

Senki nem tökéletes.

CSAK

ÉN

!

De én nagyon. :)

Szösszenetek #1

Sétálok az utcán. Egyedül, magányosan. Jól van, oké. Nem magányosan, mivel a zenelejátszóm és a fejhallgatóm sosem hagy cserben. A suliban történt dolgokon tengődöm, hogy mit tehettem volna jobban, s mit kellett volna inkább hanyagolnom. Jobban teljesíthettem volna ma angolon, most kicsit haragszom magamra, amiért nem tudtam helyesen leírni egy-két szót. Illetve el kellett volna engednem a fülem mellett a nyelvtan tanár megjegyzését. Pedig elsőre kedvesnek tűnt...

Lenyomom a kilincset, mert miért ne? Kajás vagyok. Mi ma az ebéd? Leveszem a fejemről a fejhallgatót, majd azt a konyhapultra teszem a telefonommal együtt. Kinyitom a hűtőt. Persze. A világ legpocsékabb étele. Vadas. Lehet, hogy valaki szereti, de én ki nem állhatom. Undorító. 

Inkább csináltam magamnak szendvicset, majd leültem a tabletemmel a kezemben a kanapéra, s nézni kezdtem a YouTube-ot. És chatelek a barátaimmal. Ilyenkor gyakran látom annak a fiúnak a nevét, aki tetszik nekem. Akivel már párszor beszéltem facebookon, viszont suliban még sosem mentem oda hozzá. Félek a nyilvánosságtól. Ez van.

Nagyjából így telik egy napom. Aztán fogom magam, és az íróasztalomhoz ülök. Előveszek egy lapot és egy tollat, majd írni kezdek egy teljesen random történetet.

"Darkness"

Általában ezt a címet adom mindig. Szeretem a sötétséget. A sötétség kellemes és nyugodt.

"- Sean -nézett a lány a fiúra. Sean mit sem sejtve nézett vissza a lányra, majd egy hangot adott ki, ezzel sugallva a lány felé, hogy érdekli őt, mit szeretne mondani. A lány csak lesütötte a szemét, majd a fejét rázta. -Semmi.

- Ha már így felkeltetted az érdeklődésemet, akkor már mondjad, légyszíves -parancsolt rá a lányra, aki kissé megrezzent. -Mit szeretnél? Menjek arrébb? Útban vagyok?

- Nem -erőltetett egy halovány mosolyt az arcára. -Csak annyit szerettem volna mondani, hogy... azt hiszem, hogy tetszel nekem -mihelyst a lány kimondta ezeket a szavakat, a fiúnak összeszorult a torka. Lesújtóan hatott neki a kijelentés. A lány látta rajta, hogy valami nincs rendben, ezért elpirult és erősen szégyellni kezdte magát. Próbált volna magyarázkodni, de ehelyett inkább elfordult és kiszaladt a helyiségből. Sean amint kapta a fonalat, a lány után sietett. 

- Hová tűntél? Daph? Daphne? -szólongatta a lányt. A csöndben könnyen megtudta találni a lányt, ha a zokogást követi. Megtalálta. A szobának a sarkában ült. Összekuporodva. Sean tekintete elenyhült, majd bátran leült Daphne mellé a földre. Megérintette a lány vállát, majd a hátát simogatni kezdte. -Beszéljük meg. Nem futhatsz csak így el. Mi a baj?

- Félek a csalódástól -nézett a lány kisírt szemekkel Sean-ra, majd ismételten lesütötte a szemét."

Gondolatok

"Régóta arra vágyom, hogy szeress. Én szeretlek, de te nem szeretsz viszont."

"Hova tűnt az a régi érzés? Csak úgy elszállt? Hagytad elszállni, és még engem nevezel rossznak."

"Azt mondtad szeretsz, de én pontosan hittem azt, hogy ez nem így van."

"Szereted megjátszani magad mások előtt, csak azért, hogy

megszeressenek."

"Én csakis miattad szerettem beléd."

"Megtetszettél. Beszélgettünk. Eltűntél. Sírtam. Visszajöttél. Összevesztünk. Eltűntem. Megkerestél. Megtaláltál. Sírtam. Kibékültünk. Eltávolodtunk."

"Összejöttél velem, csak azért mert én szeretlek, de te nem szeretsz viszont. Jó ez így, de mégse."

"Régóta erre vágytam, de azt hiszem, a szándékaim nem valósak. Csak képzelgések."

"Szereted a rosszat, holott a jót tartod előnyben."

"Azt mondod a belső számít és mégis ítélkezel."

"Hiszed, hogy van, holott még sincs."

"Te hazudsz állandóan, mégis megkapod a dicsőséget."